Nem tudom, hogy hívnak
Nem tudom, mit utálsz,
De arcodon a kétség csókja,
Szívedet több tonna semmi nyomja

Várod, hogy megmagyarázza
Azt, amit nem lehet,
Egy karizmatikus hulla
Én meg, ha nem muszáj, nem ígérgetek

Hullik a zápor az ifjúságra,
Nézd az időt, ahogy elvásik
Gyerekkoromban, ott vagyok újra
Istenek illata az orromban

Házak a sínek mellett
Cselédrózsaszín,
Bilizöld álmukat álmodják
A világ meg kattog odakinn

Mosolygó emberek jöttek,
Fizettek mindenért
Azt mondták, segítenének
Nem tudták, hogy amit tudnak semmit nem ér

Mert hullik a zápor az ifjúságra
Nézd az időt, ahogy elvásik
Gyerekkoromban, ott vagyok újra
Istenek illata az orromban
Hullik a zápor az ifjúságra
Nézd az időt, ahogy elvásik
Gyerekkoromban, ott vagyok újra
Istenek hűvös illata az orromban

Hullik a zápor az ifjúságra
Nézd az időt, ahogy elmászik
Jó, ha néha a valóságba felránt az élet villanó tűje
Hullik a zápor az ifjúságra
Nézd az időt, ahogy elvásik
Gyerekkoromban, ott vagyok újra
Istenek hűvös illata az orromban

Send Translation Add to playlist Size Tab Print Correct