Szólt az éj, szólt ott minden.
Azt mondta ne menj még, eljön ma amire vársz
Tudtam én, távol innen
Eltévedt rég, és nem tudta még, hogy nekem jár.
Meg kell a szívnek szakadni,
Nekem ott kellett maradni,
Nem engem néztek hülyének,
Engem nem, én nem félek.

Nevetek, mosolygok, sírok, ha komoly volt,
Haza is kísérem, de előbb bemérem.
Ezt olyan jól tudom, ez az én műfajom,
Az eszemet egy langyos hajnalon
Szemétbe hajítva lépek a Körútra,
Ahogy a Nagykönyvben...
Dolgozó agyhajtó, egy pszichoszaltó
És a bohóckommandó.

Mindig jót akarok, de aztán valahogy,
De aztán valahogy különös alakot ölt a Jó.

Tudtam én, távol innen
Eltévedt rég, és nem tudta még, hogy nekem jár.
Szemétbe hajítva lépek a Körútra,
ahogy a Nagykönyvben...
Dolgozó agyhajtó, egy pszichoszaltó
És a bohóckommandó.

Mindig jót akarok, de aztán valahogy,
De aztán valahogy különös alakot ölt a Jó.

Mindig jót akarok, de aztán valahogy,
De aztán valahogy különös alakot ölt a Jó.

Send Translation Add to playlist Size Tab Print Correct